Amikor sok a jóból – Elégedettségre való kapacitásunk és annak korlátai

Gondoltad volna, hogy mindannyian mélyen gyökerező, tudatalatti programozást hordozunk magunkban arra vonatkozólag, mennyire lehetünk boldogok, kreatívak és sikeresek? Egy olyan, rendszerint gyermekkorban kialakult termosztátot, amely megszabja, mennyi öröm és jólét „engedélyezett” számunkra, szigorúan őrzi, „nehogy túl sok legyen a jóból”. Esetleg találkoztál is már a jelenséggel, amitől időnként olyan érzésed van, mintha átok ülne rajtad?

Évekkel ezelőtt, amikor felfedeztem, hogy amint valami nagy boldogság vagy siker ér, rögtön követi valami óriási dráma, először azt hittem, hogy csak velem nem stimmel valami, velem van a baj. Majdnem sírtam a megkönnyebbüléstől, amikor először találkoztam a „backlash” kifejezéssel, amely ezt a jelenséget írja le. Végre újra “normálisnak” éreztem magam, megértettem, hogy mégsem én vagyok a világ szerencsétlensége, hanem ez a nagyobb változásokkal együtt járó természetes dinamika. Amennyiben pozitív energia kapacitásunk nem bírja megtartani a pozitív állapotot, bizony a sok jó ki fogja csapni a biztosítékot. Felnagyítva megfigyelhető ez a jelenség a lottónyertesek zömének elszegényedésében, hirtelen híressé vált celebek, tehetségkutatók nyerteseinek önsors rontónak tűnő, olykor botrányos viselkedésében. 

Hogyan alakul ki?

Kívülről érthetetlennek tűnik, pedig belegondolva nagyon is logikus. Kisgyermekkorunkban a túlélésünk a családunktól függött, ezért meg kellett tanulnink, hogy mi a megengedett. Ezért amit láttunk a szüleinktől, illetve amit magunk tapasztaltunk, egyfajta programot alakított ki arról, hogy mi a megengedett. Ez egyfajta termosztát lett boldogságunk és sikerünk felett, meghatározva hogy mennyi az ideális, a fenntartható, a “reális. Ahogy megpróbáljuk elhagyni a megszokottat, bekapcsol ez a védelmi rendszer és mindent megtesz a kiegyenlítésért. Még akkor is, ha éppen felfelé lépnénk ki. Mert fura módon a pozitív változás épp olyan stressz komfortzónánk (és egónk) számára, hiszen ugyanúgy a megszokottól való eltérést jelenti, mint a negatív. Több olyan ügyfelem van, akivel óriási utat megtéve célba értünk, majd azon kellett dolgozni, hogy ezt meg is tudja engedni magának, mert – vágy ide, vagy oda – annyira nem fért össze a beteljesülés az önmagukról alkotott képpel, hogy a további munka nélkül szabotálták volna éppen megérkezett vágyukat.

Fontos téma ez, hiszen ezek a láthatatlan felső korlátok szabják meg, mennyire lehetünk boldogok, mennyire élvezhetjük az életet, milyen anyagi bőségben, szakmai elismertségben élhetünk. Ha ennek nem vagyunk tudatában, önkéntelenül is akadályozhatjuk, vagy akár megakadályozhatjuk vágyaink beteljesülését. Különösen, hogy felső korlátunk okai sokszor olyan vakfoltban lévő hiedelmek, amelyek nagyon is valóságosnak tűnnek, ezért megkérdőjelezés nélkül ivódtak belénk.

Honnan tudhatod, hogy aktuális életedben ez a téma?

•  Minden erőfeszítésed ellenére távol marad az oly nagyon kívánt siker.
•  Amint valami jó történik veled, kezdesz felszabadulni,  valamilyen formában beüt a ménkő, jön a baj csőstől, és oda az örömöd.
• Teljesül, amire oly régóta vágytál, mégsem tudsz úgy örülni neki, ahogy elképzelted, és ettől még frusztrált is vagy.

Gay Hendricks az, aki mélyebben tanulmányozta a témát, és csoportosította a felső korlát kiegyenlítési mechanizmusának megjelenési formáit. Ha egy felívelő állapot, felemelő élmény, vagy siker után a következőkkel találkozol, akkor bizony beindult a kiegyenlítés, mert idegrendszered „túl jónak” ítélte meg helyzeted:

• Semmiből felbukkanó aggódás, amelyre legtöbbször nincs is ráhatásod. Ez lehet akár egy teljesen más témában is.
• Veszekedés, vita
• Hibáztatás, kritizálás, panaszkodás
• Jelentős érzések elrejtése
• Ígéretek felrúgása, nem betartása (igen, az is ide tartozik, amikor „elfelejtjük”, mit ígértünk)
• Dicséretek terelése (Ez szép volt, gratulálok! – Á, ne is mondd, lehettem volna….)
• Betegség, baleset, pont akkor, amitől borul minden

A tünetek után nézzük, milyen rejtett korlátok befolyásolják öröm kapacitásunkat.

Rejtett korlát 1 – Nem vagyok elég…

Mély meggyőződés, hogy valami baj van velem, nem vagyok olyan, mint a többiek, „selejtes” vagyok. Egy félelem is társul hozzá: a kudarctól való félelem. Ezért inkább kicsiben játszom, nem nagyon kockáztatok, így ha elbukom, legalább nem fáj annyira. Vagy eszembe sem jut, hogy vágyhatnék többre is, hogy számomra is elérhető az, amiért titokban irigykedek. Ide tartozik minden “túl” dolog is. Túl öreg, kövér, szőke, magas, alacsony, képzetlen, stb.

Rejtett korlát 2 – Lojalitás, cserbenhagyás

Nem lehetek olyan sikeres, mint amire vágyom, mert ezzel a végén magamra maradnék, hűtlen lennék a gyökereimhez, cserbenhagynám múltam fontos szereplőit. Ez szokott a legmélyebben eltemetve lenni, kevesen érzik át. Ha sokkal jobb körülmények körülmények közt élsz, mint gyermekkorodban, vagy mint a családod többi tagja jelenleg, akkor érdemes lehet megengedned a lehetőségét annak, hogy ez a korlát visszafog. Ennek a korlátnak tipikus példája, amikor egy anyagilag tehetősebb családtag kötelességének érzi, hogy folyamatosan segítsen egyéb családtagjain, sokszor erőn felül.

Rejtett korlát 3 – Nagyobb siker, nagyobb teher

Nem érhetem el a vágyott sikereimet, mert már így is teher vagyok a környezetemnek (vagy régi környezetemnek), és a sikereimmel még nagyobb teher lennék. Ez a korlát talán egy kis magyarázatot is igényel.  Gay Hendricks története extrém módon példázza ezt a korlátot. Édesapja néhány héttel a fogantatása után meghalt, így édesanyja friss özvegyként maradt magára 6 éves bátyjával és vele, alig 300 dollárral a zsebében. Amíg ezt fel nem oldotta, olyan „bűnökért” is felelősséget érzett, amelyeket el sem követett. Míg az első korlát esetében a baj velünk van, itt olyan terhet viselünk, amelyhez tulajdonképpen nincs is közünk, hanem családunk pakolt ránk.

Rejtett korlát 4 – A túlragyogás bűne

Ha sikeres vagyok, a többiek rosszul érzik magukat miattam, megutálnak vagy irigyek lesznek. Sok tehetséges gyerek szerzi be ezt a korlátot, amíg felnő. Sokszor a szülőktől is jön ez kimondatlanul, nehogy a kisebb, vagy kisebb tehetségű testvér rosszul érezze magát. A tudatalatti reakció erre kétféle lehet: a tehetséges gyerek visszahúzza magát, vagy sikeres lesz ugyan, de nem sok örömét leli a sikerben.

Mit tehetsz? 

A lényeg, hogy tudatosítsd: egód és a külvilág mindent el fog követni, hogy visszatereljen a megszokottba. Fülön csípheted magad, amikor a tünetek egyikén kapod magad, és pl. aggódni kezdesz, esetleg kötekedni a pároddal, netán váratlanul lebetegszel egy sikerszéria kellős közepén. Ha megállítod és tudatosítod a folyamatot, azzal máris sokat tettél. A következő szint, ha ilyenkor nemcsak tudatosítasz, hanem elkezdesz a szívedbe, vagy akár az egész testedbe pozitív energiát lélegezni, azzal a szándékkal, hogy növeld pozitív energia kapacitásod. Haladók, elszántak, gyors megoldásra vágyók pedig dolgozhatnak rejtett korlátaikon.